Március derekáig tekinthető meg az a tárlat, amely a budapesti közlekedés, és ezzel összhangban a fővárosi élet jövőjével, lehetőségeivel foglalkozik.
Álmodni mindenki szokott, akár akar, akár nem. Az viszont nem mindegy, hogy van-e miről álmodnunk, hogy meg tudjuk-e tölteni tartalommal a vízióinkat. A Budapesti Városvédő Egyesület által szervezett kiállításon részt vevő alkotók (formatervező hallgatók, szakmai szervezetek és lelkes magánemberek) a jelek szerint meg tudták, nem is akármivel. A január végén, a BVE belvárosi központjában megnyílt tárlat egy élhetőbb, tisztább, rugalmasabb, emberközelibb jövőt vetít elénk – és ami talán ennél is fontosabb, megmutatja, hogy élnek még közöttünk olyanok, akikben egymást erősíti a kreativitás és a társadalmi felelősségtudat.
Félig nosztalgikus, félig önironikus módon egy múlt századi jövőképről készült grafikával hirdeti magát a kiállítás: a békebeli fővárosban a kor lehetőségeitől el nem szakadva igyekeztek kibúvót találni a – jelek szerint már akkor is fojtogató – társadalmi-városszervezési problémák alól. Hogy a most bemutatott ötletek mennyire bizonyulnak földhöz ragadtnak vagy korszakalkotónak, majd egy évszázad múltán kiderül, mindenesetre a közösségi és egyéni közlekedés (akár egymásba fonódó) lehetőségeit fontolgató elképzeléseket érdemes megismerni – március 11-ig minden hétköznap nyitva áll a tárlat.
Persze az sem volna baj, ha nem csak a távoli jövő összefüggéseiben foglalkozna a levegő és az élet minőségével a budapesti vezetés. Tíz nappal azután, hogy Tarlós István megnyitotta a kiállítást, a fővárosi közgyűlés úgy döntött, felesleges a pánikkeltés: ha csak átmenetinek ígérkezik a légszennyezettség, és másnapra várhatóan úgyis elmúlik a szmog, nem kell riadót fújni, és a lakosságot – és gondolom, ezzel együtt az óvodákat, iskolákat, egyéb közintézményeket –a kockázatokról tájékoztatni. Az ilyen hozzáállás fényében ugyanis édes mindegy, hogy mekkorákat tudnak (mert tudnak!) álmodni a kreatív magyar fiatalok.
