Az elsivatagosodott területeken gyakran nincs elég csapadék ahhoz, hogy a facsemeték, cserjék gyökeret eresszenek, ami kevés víz pedig akadna, gyorsabban elpárolog, mint hogy a növény hasznosítaná tudná, így a talaj eróziója megállíthatatlanul folytatódik tovább. Pieter Hoff holland virágtermesztő és feltaláló egy olyan szerkezetet dolgozott ki, amely vegyszerek nélkül, pusztán mechanikus úton képes felfogni, és párolgásmentesen eltárolni minden csepp vizet, és ebből biztosítani a folyamatos öntözést.
A Groasis Waterboxx névre keresztelt szerkezet segítségével kiégett talajon, sziklás és sivatagos területeken is nagy sikerrel telepíthetők ki, illetve szaporíthatók magról a növények. Egy marokkói egyetem három éven át vizsgálta a Szaharában a Waterboxx teljesítményét: az elültetett csemeték egytől egyig túlélték az első évet, 88 százalékuk kiváló állapotban volt, míg a „kontroll csoport”, azaz az autógumi méretű holland találmány nélkül kiültetett, hetente egyszer meglocsolt fák csaknem kilencven százaléka elpusztult a sivatagi környezetben.A különleges kialakításának köszönhetően a növekedéshez szükséges fénymennyiséget a reggeli és délutáni órákban beengedő, de a növénynek délben árnyékot biztosító Groasis Waterboxx kétféle: újrahasznosítható, illetve egyszer használatos, lebomló bioműanyag kivitelben is létezik. A rendszert a világ egyik legjelentősebb tudományos ismeretterjesztő folyóirata, a Popular Science 2010 tíz legfontosabb találmánya közé választotta.
Forrás: www.groasis.com
