Jó autóval járni, mert rugalmasak és függetlenek lehetünk. Jó buszozni, mert nem kell koncentrálni, akár szunyókálhatunk is, vagy dolgozhatunk, ráadásul olcsóbb és akár biztonságosabb is, mint ha magunk vezetnénk. Akkor most melyiket válasszuk? Mindkettőt, mondják a Sartre-projekt vezetői…
… csak még tíz évig bírjuk ki türelemmel, teszik hozzá gyorsan. Egy olyan, uniós projektről van ugyanis szó, amely a közúti forgalom konvojosítását tűzte ki céljául. Az elgondolás nem újszerű – a kamionosok időtlen idők óta élnek ezzel a trükkel, de rutinos személyautósok is szívesen fogadnak „felvezetőt”: az elöl haladó nézi az utat, felméri az optimális tempót, és időben jelez, ha irányt kell váltani, ezzel nagyban megkönnyítve a mögötte jövő „libasor” dolgát. Ugyanerre az elvre alapozva felmerült már, hogy az isten háta mögötti vidékeken átvezető, ultra hosszú utakon robotpilótát ültessenek kamion-konvojok hátsó kocsijaiba, a Sartre-projekt azonban egyáltalán nem a fuvarozást, hanem az ingázást kívánja megkönnyíteni, mégpedig nem lakatlan, hanem nagyon is lakott vidékeken.
A projekt egy évvel ezelőtt indult útjára, többek között a Volvo közreműködésével. Most, az év végén megkezdődött a kéttagú konvojok tesztelése, és ha minden jól megy, 2012 elejére akár öt autót is összekapcsolhatnak egy félig autonóm szerelvénnyé. Az elképzelés szerint elöl egy hivatásos sofőr által vezetett jármű – leginkább busz – haladna, és ez irányítaná vezeték nélküli adatátvitellel az őt szorosan követő négy-öt járművet. Egyfajta iránytaxit kell elképzelni: az autópályára felhajtva beállunk egy sor végére, a számítógép átveszi az autó feletti irányítást, mi pedig pihenhetünk egészen addig, amíg közel nem járunk úti célunkhoz: ekkor kisorolunk a konvojból, és kézi irányítással folytatjuk utunkat, az autóoszlop pedig összezár és halad tovább.
A megoldás több szempontból is izgalmas. Egyrészt a szorosan egymás mögött haladó autók egymás szélárnyékában futnak, ezért kevesebbet fogyasztanak – a számítások szerint akár 20 százalékkal. Másrészt a konvojban való haladás épp az utazás legmonotonabb, ezért legfárasztóbb szakaszán tehermentesíti a vezetőket, ami javíthatja a baleseti statisztikákat. Harmadrészt nem igényli a meglévő úthálózat fejlesztését: a technológiát közvetlenül az autókba építenék be, ezért elvileg a világ bármely pontján alkalmazható volna a rendszer – ha a jogalkotók is úgy akarják.
