Percekben mérhető időt töltöttem a francia-japán koprodukciós villanyautóban, de arra elég volt, hogy felmérjem: noha soha nem fogja behozni az árát, a C-Zero minden pénzt megér.
Hiába szimpatizálok a témával, eddig mindössze egyféle elektromos autót volt szerencsém vezetni: a Revát. Még a régi, nikkel-fém hidrid akkusat. Imádtam. Nem rajongó, lávaként bugyborogva forrongó szerelemmel, hanem azzal a mély örömmel és harmóniával, ami akkor tölti el az embert, ha valami önzetlen dolgot cselekszik, pusztán azért, mert attól másoknak jobb lesz (aki nem ismeri az érzést, tessék kipróbálni, van rá millió lehetőség). A Reva egy kiváló technológiai kísérlet volt, a lehetőségekhez mérten tisztességgel becsomagolva – ám négymillió forint körüli árával maga a megtestesült kompromisszum.
A C-Zero egészen más (gyorsan hozzáteszem: nyilván az új, lítiumos akkuval szerelt Reva is egészen más, de ez az írás most nem róla szól). Normális helykínálat, normális műszerfal (már ha valaki nem idegenkedik a japán belpiacos formatervezéstől), normális formaterv. Bár a közeledő autó rendkívül komikusan néz ki, mivel számadatokkal alátámaszthatóan magasabb (1608 mm), mint amilyen széles (1475 mm + tükrök), meggyőzően viselkedett az általam megtett csaknem másfél kilométer alatt. Viszonylag szűk körön fordul, kanyarban érezhetően, de kontrolláltan dől, a villanymotor surrogását nem kíséri a kerékcsapágyak kiábrándító vonyítása, és ha akarjuk, lineáris gyorsulási érzettel leplezi papíron megmosolyogni való, 16 másodperc körüli nulla-százas idejét.
A C-Zero tölthető háztartási hálózatról, hat óra alatt, vagy méregdrágán beszerezhető, 400 voltos áramforrásról, harminc percen belül. De nem is ez a lényeg. Paradox módon, noha használati értékben tulajdonképpen nem nyújt többet a fent említett, indiai pionyírnál, kevésbé tűnik mellbevágónak két és félszeres ára – mert hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy a már nálunk is rendelhető autó árcéduláján hétszámjegyű összeg szerepeljen. Ez ugyanis egy tisztességes törpeautó, vastagon aláhúzva az autót, amibe, ha beleülünk, nem az jut rögtön eszünkbe, hogy micsoda lemondásokkal jár a környezetvédelem. Pénzünk így sem lesz rá, de mennyivel jobb érzés!
