Egy új tanulmány segíthet a kutatóknak a pandák visszahonosításában, noha a frissen felfedezett információ legalább olyan fontos, mint lehangoló.
A panda köztudomásúan rajong a bambuszért, csakhogy ahhoz képest, hogy a közelmúltban még a kihalás szélén állt, és ma is veszélyeztetettként tartják számon, igen finnyás faj: nem felel meg neki akármilyen élőhely. Arra már korábban rájöttek a kutatók, hogy a sík területeknél valószínűleg jobban kedvelik a lankás vidéket, ám egy, a közelmúltban elvégzett felmérés szerint ennél fontosabb szempont is van: a kor.
Az akár másfél mázsás méteresre megnövő emlős elsődleges lakóhelyén, Szecsuán tartományban elvégzett panda-kereső akció négy évig tartott, és ezalatt összesen 1116 élőhelyet azonosítottak az ott megtalált ürülék és táplálék-maradványok alapján. Ezek túlnyomó többsége pedig – és itt jön a meglepetés – legalább százéves bambuszerdőben volt.
Lehetséges, hogy az idős fák tövében táplálóbb élelmet találnak a hivatalosan húsevőként besorolt, ám 99 százalékban bambusszal táplálkozó pandák, ám Fu-ven Vei, a Kínai Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének igazgatója szerint másról lehet szó: az öreg, terebélyes fák ágai és üregei ugyanis ideális búvóhelyet nyújthatnak a kis pandák világra hozatalához és felneveléséhez.
Ez a felfedezés nem csak tudományos szempontból jelentős: a pandák első számú ellensége ugyanis a fakitermelés. Eddig azt hitték a szakértők, hogy a korábbi erdőirtások által okozott károk (Kína egy évtizede megtiltotta a pandák élőhelyén a favágást, és éppen most vitatják meg a tilalom meghosszabbítását) részben helyrehozhatók az erdők újratelepítésével, de a jelek szerint a fiatal bambuszerdőkben nem igazán tudnak szaporodni a pandák. Ez pedig nem igazán jó hír, mivel jelenleg a legoptimistább becslések szerint is csupán 2-3000 panda él szabadon a világon.
