Amerikai kutatók a szélkerekek hatásfokát vizsgálva érdekes és ígéretes felismerésre jutottak.
A föld teljes elektromos áram felhasználásának mintegy 2,5 százaléka származik szélenergiából – ez ahhoz kevés, hogy megváltsa a világot, de ahhoz sok, hogy ne legyen érdemes behatóan foglalkozni a technológia fejlesztésével. Habár a szélturbinák ma már kiforrott technológiának számítanak, hatásfok szempontjából már közel járunk a lehetséges maximumhoz, így a további fejlődéshez nem az egyedi turbinák, hanem a szélerőmű-parkok összesített hatásfokát kell javítani.
A kaliforniai kutatók szerint ehhez elegendő optimalizálni a turbinák egymáshoz viszonyított elhelyezkedését – a javulás akár tízszeres is lehet. A manapság még általános, vízszintes tengelyű turbinákat nem lehet szorosan egymás mellé tenni a lapátjaik által kevert örvények miatt. Az iparágban általában a rotorhossz hétszeresére helyezik el egymástól a turbinákat, a mostani kutatás szerint azonban a hatásfok szempontjából szerencsésebb a tizenötszörös távolság – igen ám, de így csökken az egységnyi földterületen megtermelhető energia mennyisége.Ezzel szemben a függőleges tengelyű turbinák (amelyek leginkább gigantikus habverőre emlékeztetnek, bár formájuk igen változatos) esetében nem kell interferáló örvények miatt aggódni, ezért már négyszeres rotortávolságra telepíthetők.
Így, bár egyedi hatásfokuk rosszabb, egységnyi területen több energia termelésére lehetnek alkalmasak: a kísérletben létrehozott konfigurációk függőleges tengelyű szélkerekekkel négyzetméterenként 21-47 watt energiát voltak képesek előállítani, míg a vízszintes tengelyű turbináknál (nagy helyigényük miatt) ugyanez az érték mindössze 2-3 watt volt.
