Szeretem a sört, nem is nagyon tagadhatnám le, főleg az előtt nem, aki mostanában benézett a csomagtartómba.

Pár hete ugyanis három jókora kartondobozban több száz sörösdobozt zörgetve közlekedek. Nem bírtam már tovább elviselni a temérdek dobozt a garázs sarkában, egyrészt, mert kényelmetlen volt látni, hogy mi mennyiségű sör csúszott le a torkomon az elmúlt hónapokban - na jó, meleg volt a nyár vége -, másrészt mert kellett a hely. Kicsiny falumban sajnos, ahonnan ingázom a fővárosba, pedig csak papír-, PET-palack- és üveggyűjtő doboz van.

Azt mondják, Budapesten itt-ott lehet találni olyan szelektív hulladékgyűjtő konténert, amibe fémet szabad dobni - gondoltam, megnézem, csak van ilyen ritka madár az én útvonalaimon is. De nem találtam egyet sem.

Aztán a homlokomra csaptam: visszaviszem én ezeket oda, ahonnan hoztam. Körbejártam a Tesco-Auchan-Cora-Metro kartellt Budaörsnél, és megpróbáltam visszaadni a hipermarketeknek a dobozokat, melyeket tőlük hoztam el. Íme, beszámolóm arról, mi fogadja az egyszeri Fogyasztót, ha van olyan környezettudatos, hogy nem szórja bele a hatalmas energia befektetésével készült italosdobozokat a háztartási szemétbe, és nem törődik bele, hogy lakókörnyezetében csak PET-palack, üveg és papír külön gyűjtésére van lehetőség, aludobozéra nincs.

Budaörsi Tesco

Emlékszem, a legutóbbi sörösdoboz-felszámolásban, vagy két éve már létezett a Tescónál a dobozvisszaváltás intézménye. Akkor is öt forintot adtak két darabért, mint most, csak akkor tényleg. A budaörsi áruházban, a bejárattól nem messze, vevőbarát helyre telepített visszaváltóban egy fehér köpenyes lány vette át a kupacot. Elég komikus volt az átvétel rendszere, nem csoda, hogy elsőnek nem is a visszaváltás, inkább a szelektív kukába dobás jutott eszembe most:

- Szia, hoztam dobozokat, mit csináljak velük?

- Hány darab?

- Nem tudom, miért, meg kell számolni? Minden tételt leszámoltok? Az nem tűnik túl hatékonynak, nem lehet lemérni, hány deka, és abból visszaszámolni darabra?

- Nem, nincs itt mérleg. Hány darab?

- Mit tudom én. Ezer.

- Á, annyi biztos nincs.

- Jó, akkor mondd meg te.

- Nem tudom. Szerinted mennyi lehet?

- Bazmmmmmakarom mondani, akkor ötszáz?

- Hááát...

Szájelhúzás, gyanakvó, vesémbe nyilalló, kissé gunyoros nézés - megpróbálsz átverni engem, és jóságos Teszkó gazdámat!

- De hát akkor tényleg mondj te valamit.

- Háromszáz?

- Mit bánom én, akkor annyi.

És megkaptam a blokkot a 750 forintomról - király, öt doboz új sör!

Most, hogy pár év elteltével megint elborítottak otthon a dobozok, lélekben felkészültem az újabb felemelő párbeszédre, és nekivágtam a visszaváltásnak. De nem láttam viszont a lányt. Robot vette át a helyét. Egy hülye, béna robot. Illetve kettő.

A hatalmas, kockaszerű gépezetek szűk száján egyesével kéne bepakolni az üres dobozokat. A kék masinák falán felirat figyelmeztet: pogácsa formára taposott dobozt nem veszek át! Még szerencse, hogy az enyémeket hosszában gyűrtem meg (bár ha nem a vidéki kertes ház dupla garázsában, hanem egy kis lakás spájzában kellene tárolnom a dobozokat a visszavitelig, úgy a kerekre taposás lenne a leghelytakarékosabb gyűjtési mód).

A Tesco masinái igen válogatósak. Nem szeretik a Staroprament, a Lidl Argus nevű sörének dobozát, és még számos egyéb márkára csak fanyalognak. Két Steffl-ös doboz közül az egyik és egy Ottakringeres, szép sárga jószág ment át csupán a darálón. Tucatnyiszor volt alkalmam próbálkozni, tízszer dobta vissza a gép a dobozt, kétszer nyelte le.

Aztán vége lett a világnak. A tizenharmadik (!) doboz megakadt a jobb oldali gép torkán. Csak zörgött-zörgött benne vagy öt percig, akkor a gép leállt, a kijelző vörösbe váltott, én meg nem mertem belenyúlni, hátha vállból harapja le a kezemet.

A másik gép, a balos ímmel-ámmal elfogadott egy dobozt, de épp csak megforgatta kicsit a szájában, és már köpte vissza is alul, kijelzője pedig neki is elvörösödött. Alighanem elég dobozt evett már aznapra.

Kinyomtattam a 4 forintos blokkot a két dobozról, és eljöttem. Vihettem tovább élesztőszagú csomagomat.

Törökbálint, Cora

A Coránál igen hamar végeztem, még szerencse, hogy nem vittem magammal a dobozokat az ügyfélszolgálathoz. Itt ugyanis csak üvegeket vesznek vissza az eladótéren kívüli üzletsor végében, aludobozokat nem. Ennyi.

Metro, Budaörs

A Metróban a legkellemesebb az üveget visszaváltani vágyók dolga. Kocsival is oda lehet állni a külön konténerben kialakított göngyölegátvevőhöz, egy pakolással meg lehet úszni az egészet. Mármint ha üvegről, rekeszről, PET-palackról, sőt, üres festékesvödörről, netán papírhulladékról van szó. Aludobozzal sajnos nem foglalkoznak.

Budaörs, Auchan

A madaras Teszkó rögtön egy fricskával fogadja a nagy sörivó öko-bloggert: a hulladékleadó-üvegvisszaváltó megközelítéséhez át kell tolni a nagy rakás büdös dobozt a teljes vásárlótéren. A koszos, gusztustalan, sötét kis kamra ugyanis a pénztárakkal átellenben, az áruház középvonalában fogadja a vendégeket. Miközben toltam kis kocsimat, próbáltam felvenni valamilyen "nem-vagyok-hajléktalan-alkoholista-aki-ebből-él-csak-egy-környezettudatos-értelmiségi-aki-szereti-a-sört" jellegű arckifejezést. Kevés sikerrel. Megrovó arckifejezések kísértek utamon, rémült anyukák hessegették el gyermekeiket a közelemből, sajnálkozó tekinteteket éreztem a tarkómon.

Aztán beléptem a kamrába. Elhessegettem az új hús üdvözlésére felém iramló kíváncsi muslicafelhőt, és elsápadtam. Ugyanolyan gép fogadott itt is, mint a Tescóban. Tolhatom vissza az átkozott dobozokat, és rimánkodhatok a kasszáknál, hogy engedjenek ki?

Illetve nem is - ez másmilyen gép! A kijelzője talán ugyanaz, de kicsit más a felépítése, a mérete, és ami a legfontosabb - ez működik! Sőt, még a pogácsaformát is kedveli.

Sorra nyelte a gép a dobozokat, csak minden negyediket-ötödiket dobott ki alul, de elfordítva, jó ritmusban az adagolóba lökve aztán ezeket is elfogyasztotta.

240 dobozt toltam le a torkán röpke negyedóra alatt. Mindössze egyet nem vett be a gyomra, de ezt megértem. Az isten tudja, honnan került Karpackie márkájú sör doboza ugyanis nem alumíniumból készült - és tényleg, kicsit már rozsdásodott is. Az okos masina mágneses szenzora észrevette a turpisságot, és undorral lökte vissza a dobozt, kijelzőjén a felirattal: nem alumínium:

Ezt a meccset az Auchan nyerte. De azért van pár ötletem számukra is a hulladékátvevő szolgáltatás javítására. Tök jó lenne, ha nem az áruház szívében lenne a doboz- és üvegvisszaváltó. Az is jó lenne, ha néha kitakarítaná valaki a helyiséget; ragadós padló és a muslicatömeg nem egy nap termése volt. És azt is meg lehetne fontolni, hogy a mérhetetlenül intelligens és minden bizonnyal nem olcsó automaták helyett nem volna-e egyszerűbb egy élő embert ÉS egy mérleget alkalmazni, amivel ennyi doboznál kábé fél percre lehetne csökkenteni ezt a 15 percet.

Biztos nem kevés állami és EU-s pénz van az automatákban, de munkahely-teremtésre is jár támogatás, plusz a hús-vér alkalmazott képes felmosni, muslicát irtani is. És valahogy olyan visszás, hogy a környezet védelme érdekében kilowattos villanymotor gyűr össze külön-külön minden egyes dobozt.

Kedves olvasók, szerintetek is jobb lenne emberi üveg- és dobozvisszaváltó a hipermarketekben, aki tisztán is tartaná munkahelyét? Vagy csak a retrográd luddita beszél belőlem?