A veszélyes hulladékok egy részét a magyar háztartások megtanulták kezelni, a fáradt sütőolaj azonban többnyire még mindig a lefolyóban vagy a közös szemétben végzi.
A dunaújvárosi ÖKO-Ferr hulladékkezelést koordináló közhasznú társaság idén januárban ötszáz háztartást vizsgáló felmérést végzett, amelyből kiderült: a használt elemek és izzók java része már nem a közös szemétbe, hanem az áruházakban, közintézményekben felállított gyűjtőládákba kerül. A rendszeres lomtalanítások megnyugtatóan gondoskodnak az elektronikus hulladékok, illetve az egyéb nagyméretű, szilárd hulladékok begyűjtéséről.
Továbbra is gondot okoz azonban a sütőolaj megfelelő kezelése. Különösen igaz ez a városi háztartásokra: ezek 60 százaléka a lefolyóba önti vagy a szemétbe dobja az elhasznált olajat. A családi házakban lakók környezettudatosabbak a társasházakban élőknél, náluk csak minden harmadik háztartás nem kezeli szelektíven az elhasznált étolajat. A falvakban még jobb a helyzet, öt háztartásból négy megfelelően gondoskodik az olajhulladékról – többségüknél egyébként nem is keletkezik ilyen, mert azt a háztartásban, vagy az állatok etetésére az utolsó cseppig felhasználják.
Némi reménnyel kecsegtet ugyanakkor a tény, hogy nem tudatlanságból cselekszünk helytelenül: a felmérésben résztvevők többsége tisztában volt azzal, hogy a sütés mellékterméke a csatornahálózatot és az élő környezetet egyaránt károsítja – mivel az olaj a talajt és az élővilágot egyaránt elzárja az oxigéntől, a szennyezett területen minden elpusztul, míg a csatornában lerakódó olajszennyeződés feltakarítása jár komoly anyagi és környezeti áldozatokkal. Sokan nem ismerik azonban a környezetbarát kezelési lehetőségeket, vagy túl időigényesnek tartják azokat.
Ma már a hulladékudvarok mellett sok benzinkúton is leadható a háztartási fáradt olaj, ráadásul egy Európában is szabadalmaztatott, használt étolajból biodízelt nyerő magyar begyűjtési eljárásnak köszönhetően a társasházak már saját olajtároló edényt is igényelhetnek. Szakemberek szerint a gyűjtőtartályok széleskörű kihelyezése oldhatná meg véglegesen a ma még égető környezetvédelmi problémát.
Hogy ez mennyire így van, arra jó példa egy két évvel ezelőtt, az angliai Kent megyében útjára indított kezdeményezés: ott tizenhat darab, egyenként ezer literes gyűjtőedényben adhatják le a háztartási olajhulladékot a lakosok. A fáradt olajat ülepítik, megtisztítják, majd biodízel üzemanyagként áramfejlesztésre használják. A kalkulációk szerint évente 96 tonna olajtól szabadíthatják meg így a környezetet, miközben ugyanennyi háztartás egész éves nergiaszükségletének megfelelő elektromos áramot termelnek. Az olaj szelektív gyűjtése tehát nem csak környezeti, de gazdasági szempontból is hasznos ötlet.
