Idén hatodszor szervezték meg Győrben az alternatív hajtású autók egyetemi bajnokságát. A hétvégi futam újdonságai: iráni résztvevők és belvárosi pálya.
Mintha Monte Carlo költözött volna Győrbe a hétvégén, vagy fordítva: az eddigi helyszín, a Széchenyi egyetem parkolója helyett most a nyugat-magyarországi város közútjain zajlott a küzdelem egy egész napon, és némi zivataron át.
Összesen 70 autót nevezett be a három napos eseményre az a 45 csapat, amelyek kétharmada rutinos visszatérő volt, tizenöten azonban most első ízben állták a megmérettetést. A program első két napját szakmai és közönségprogramok, valamint parádés felvonulás töltötte ki, vasárnap aztán elrajtoltak a versenyautók. A napot elektromos gokartok nyitották és (második futamukkal) zárták, a hét indulóból hatot a helybéli Willisits Team állított ki, így a csapatgyőzelem gyakorlatilag borítékolható volt – ettől függetlenül izgalmas, vérre menő küzdelmet láthattak a nézők.
Látványosságban a többi kategória sem szenvedett hiányt, bár a tempó nem mindig volt észveszejtő; a napelemes hajtású autók például finom visszafogottsággal teljesítették a köröket; bár magához mérten mindenki a (borulás)határon autózott. Az űrbéli járgányokat megszégyenítő prototípusok után a motorkerékpárok, majd a rendszámképes mezőny következett: itt elektromos Trabant, Kispolszki és Swift mérkőzött a Revával, a hazai gyártású EMT48 és az Smart EV-vel.
Ha van verseny, ahol az olimpiai szlogen érvényes, ez az volt: a Széchenyi futamon minden résztvevő (vagy legalábbis minden célba ért résztvevő) győztesnek tekinthető, hiszen ez a megmérettetés elsősorban a fejlesztésről, a technológiai és emberi korlátok leküzdéséről szól.
