Egy frissen közzé tett amerikai tanulmány szerint az épületekre helyezett napelemek energetikai hatása duplán kedvező.

A hűtés legegyszerűbb módja, ha elvonjuk a hőt a kérdéses tárgytól: magyarul ha melegünk van, álljunk árnyékba. Milyen egyszerű volna, ha az épületek is megtehetnék ugyanezt – illetve várjunk csak, már meg is tették.

Na nem mindegyik, csak azok, amelyek tetőszerkezetét valamilyen, az épület felületével közvetlenül nem érintkező réteg fedi. Mondjuk napelem. A szolárcellák alapvető lételeme, hogy elfogják a nap sugarait, ugyanis magával vonja azt, hogy mögéjük már nem jut a melegítő sugárzásból, vagyis bár akaratukon kívül, de hűsítik hátterüket – jelen esetben az épületeket.

A jelenség annyira triviális, hogy egy általános iskolai vetélkedőn sem volna merszünk kérdésként feltenni, eddig azonban nem voltak ismeretesek olyan mérések, amelyek a hűtés mértékét energiamennyiségben kifejezték volna. A San Diego-i egyetem kutatói most pótolták ezt a hiányt: vizsgálatuk szerint nappal nagyjából három fokot jelenthet az árnyékolás, míg éjszaka vagy akár télen (a tető és a napelemek közötti légréteg szigetelő hatása miatt) pont fordítva, kevésbé hűl le az épület.

Érdekes módon nem a tetővel párhuzamosan, zárt szerkezetben beépített, hanem a megdöntött napelemek vezetik el a legtöbb hőt a tetőtől, mégpedig a cellasorok között kialakuló, felszálló légáramlatok miatt. A kutatók szerint a fűtésen, illetve hűtésen megtakarítható energiamennyiség akár a napelem-rendszer kiépítési költségének öt százalékát is kiteheti.