Zöldblog.hu

Az angol fővárosban járva-kelve egyre sűrűbben találkozhatunk olyan, furcsa oszlopokkal, amelyek parkolójegy-automatának kicsik, úttorlasznak túlságosan magasak, ráadásul elektromos aljzat díszíti tetejüket. Ezek az Elektromotive villamos tankolóállomásai, a mind népesebb Elektrobay család tagjai.

 

A brit vállalkozás mostanság szinte naponta a figyelem középpontjába kerül: a Vauxhall (nálunk Opel) Ampera premierjén ugyanúgy ők biztosították a fedélzeti generátorral szerelt elektromos jármű akkumulátorainak folyamatos töltöttségét, mint a Toyota Prius új, hálózatról is tölthető (plug-in) változatának szakmai debütálásakor, az elektromos változatában végre értelmet nyert smart mikroautó angliai bemutatkozásán, vagy a legendás Goodwood-i Festival of Speed autós ünnepélyen.Mégsem a rá irányuló reflektorfény teszi izgalmassá az Electromotive tevékenységét, hanem az az egyszerű tény, hogy jelen pillanatban ez a világ egyetlen olyan, elektromos töltőállomást fejlesztő és szolgáltató vállalata, amelynek „kútjai” rendszeres, mindennapos lakossági használatban állnak.

„Londonban elképesztő mértékű igény mutatkozott a töltőállomások iránt, úgyhogy itt az ideje egy teljes országos hálózat kiépítésének” – mondja Calvey Taylor-Haw, a vállalat ügyvezető igazgatója. Az Electromotive 2006-ban állította fel első villanyautó-töltőállomását, amelyekből azóta több, mint 135 darab üzemel London-szerte, további 165 pedig az ország különböző városaiban, bevásárló központjaiban.

forrás: Newspress, www.elektromotive.com

Az elsivatagosodott területeken gyakran nincs elég csapadék ahhoz, hogy a facsemeték, cserjék gyökeret eresszenek, ami kevés víz pedig akadna, gyorsabban elpárolog, mint hogy a növény hasznosítaná tudná, így a talaj eróziója megállíthatatlanul folytatódik tovább. Pieter Hoff holland virágtermesztő és feltaláló egy olyan szerkezetet dolgozott ki, amely vegyszerek nélkül, pusztán mechanikus úton képes felfogni, és párolgásmentesen eltárolni minden csepp vizet, és ebből biztosítani a folyamatos öntözést.

 

A Groasis Waterboxx névre keresztelt szerkezet segítségével kiégett talajon, sziklás és sivatagos területeken is nagy sikerrel telepíthetők ki, illetve szaporíthatók magról a növények. Egy marokkói egyetem három éven át vizsgálta a Szaharában a Waterboxx teljesítményét: az elültetett csemeték egytől egyig túlélték az első évet, 88 százalékuk kiváló állapotban volt, míg a „kontroll csoport”, azaz az autógumi méretű holland találmány nélkül kiültetett, hetente egyszer meglocsolt fák csaknem kilencven százaléka elpusztult a sivatagi környezetben.A különleges kialakításának köszönhetően a növekedéshez szükséges fénymennyiséget a reggeli és délutáni órákban beengedő, de a növénynek délben árnyékot biztosító Groasis Waterboxx kétféle: újrahasznosítható, illetve egyszer használatos, lebomló bioműanyag kivitelben is létezik. A rendszert a világ egyik legjelentősebb tudományos ismeretterjesztő folyóirata, a Popular Science 2010 tíz legfontosabb találmánya közé választotta.

Forrás: www.groasis.com

A jövő az üzemanyagcellás járműveké, a jelen azonban nagyon nem, a működésükhöz szükséges hidrogén előállítása és tárolása ugyanis – paradox módon – költséges és energiaigényes folyamat. Ezen kívánt változtatni a General Motors, amikor együttműködésre lépett a csendes-óceáni Oahu szigetén működő The Gas Company (TGC) energiaszolgáltatóval. A TGC által előállított szintetikus földgáz ugyanis 5% hidrogént tartalmaz, amelyet egy általuk kifejlesztett eljárással bármikor könnyedén ki tudnak nyerni a gázkeverékből.

A hidrogén tehát a szolgáltató gázvezetékében, gyakorlatilag „ingyen” tehetné meg a fogyasztóhoz vezető út java részét, és csak a tervezett töltőállomás közelében kellene azt kinyerni, és megfelelő módon tárolva tovább szállítani. Szakértők szerint ez az infrastruktúra több tízezer üzemanyagcellás gépkocsit képes kiszolgálni. Mindez nem csak az autógyártó, hanem Hawaii történetében is új korszakot nyithat: a szigetállam ugyanis jelenleg importált petróleum felhasználásával oldja meg energiaszükségletének 90 százalékát. Ezt a függőséget 70 százalékkal kívánja visszaszorítani az állam, amiben kulcsfontosságú szerep juthat a hidrogénnek. A TGC az utóbbi években már 12 százalékos, megújuló forrásokból származó hidrogéntartalmat biztosított ügyfeleinek, és ígérete szerint képes lesz lépést tartani a kereset növekedésével. A General Motors az elmúlt 15 évben másfél milliárd dollárt fektetett be az üzemanyagcellás járművek fejlesztésébe, és a jelenlegi állás szerint már akár 2015-ben megkezdheti egy sorozatgyártásra szánt rendszer forgalmazását.



Forrás: GM

Az ember, mint oly sok mindenhez, a napsugárzáshoz is örök elégedetlenséggel viszonyul. Ha a szabadban rekedünk egy forró nyári napon, mindent megadnánk egy kis árnyékért, ha viszont hasznosítani szeretnénk irdatlan fényenergiáját, soha nem süthet elég intenzíven a nap.

Az FTL Solar kutatói konstruktívabban közelítették meg a problémát: olyan szövetanyagot terveztek, amelynek egyik oldalát ultravékony szolárcella-réteg borítja. A PowerMod névre keresztelt anyag rendkívül erős, így ugyanolyan széles körben felhasználható, mint bármely sátorvászon, miközben méretétől függően jelentős energiát tud előállítani. A kisebbik, 3x3 méteres kivitelt elsősorban kiállítási standokhoz vagy magánkertekbe ajánlja a gyártó, kapacitása átlagos körülmények mellett napi durván 1 kWh, míg a négyszer ekkora felületű, autóparkolók árnyékolására, menekültsátrak vagy szabadtéri színpadok építésére, illetve katonai alkalmazásokra ideális modell sivatagi körülmények között akár 4,5 kWh energiát termelhet.

Utóbbival tíz darab hordozható számítógép működtethető napi nyolc órán keresztül, vagy 15 darab adóvevő tölthető hat órán át. A 75 százalékos hatásfokkal működő rendszerek a hozzájuk ajánlott, kifejezetten napenergia tárolására tervezett, hordozható akkumulátor/inverter egységekkel együtt (amelyet a hasonló napelemes szövetanyagokat turisztikai felhasználásra régóta kínáló Powerenz cég gyárt) gyakorlatilag 24 órás energiaellátásra képesek.

A villanyautók elterjedésének egyik legsúlyosabb akadálya, hogy az akkumulátorok feltöltése túlontúl hosszú időt vesz igénybe. Erre a problémára nyújthat megoldást a japán JFE Engineering találmánya, amely a gyártó állítása szerint három perc alatt ötven, öt perc alatt pedig hetven százalékos töltöttségi szintre képes hozni egy átlagos személyszállító villanyautó akkumulátorait.

A tokiói Smart Grid kiállításon bemutatott, szupergyors töltőrendszer gyakorlati tesztjei még az idén megkezdődhetnek. Mivel más gyorstöltő-állomásokkal ellentétben normál hálózati feszültségről üzemel, nagyságrendekkel olcsóbban üzembe helyezhető azoknál – ehhez azonban előbb le kell küzdeni néhány nehézséget.

Először is, a rendszer nem kompatibilis a japán CHAdeMO villanyautó-töltési szabvánnyal. A Mitsubishi i-MiEV és a Nissan Leaf által is alkalmazott rendszerek, amelyek nagyjából fél óra alatt érik el a 80 százalékos töltöttséget, 500 voltos, 125 amperes áramot adnak le, a JFE állomása azonban 500-600 amperes áramerősséggel dolgozik. Emellett az autók vezérlő elektronikáját is át kell hangolni az új rendszerre, arról nem is beszélve, hogy a napjainkban használt akkumulátorok még nem alkalmasak az ilyen ultragyors töltésre – ennek megoldása érdekében a JFE máris párbeszédet kezdeményezett autógyártókkal.

A rendszer pontos műszaki részletei nem ismertek, annyit azonban felfedtek a fejlesztők, hogy két, beépített akkumulátorral rendelkezik: az egyikben a hálózatról az éjszakai időszakban felvett energiát tárolja, míg a másik, nagy kapacitású lítium-ion cella az autó akkumulátorának villámgyors töltéséért felel.

Úton-útfélen a válság negatív hatásairól hallani, pedig a világgazdaság összeomlásának kedvező következményei is vannak. Egy június 30-án közzétett tanulmány szerint például Nagy-Britanniában egyetlen év alatt 8,6 százalékkal csökkent a légköri szennyezés mértéke, számolt be az AFP hírügynökség. A független klímaváltozási bizottság jelentése szerint azonban csupán illúzió a fejlődés: „Habár a károsanyag-kibocsátás jelentős mértékben csökkent, elemzésünk szerint ez nem a brit kormány és gazdaság erőfeszítéseinek köszönhető, hanem annak, hogy a gazdasági válság következtében visszaesett a fogyasztás, és ezzel az ipari termelés is.”- mondta Adair Turner, a bizottság elnöke, aki szerint az ország vezetésének teljesen át kell gondolnia a klímaváltozás megfékezését célzó politikáját.

A brit parlament 2008 novemberében fogadta el azt a Klímaváltozási Törvényt, amelyben az Egyesült Királyság a világon elsőként törvényi kötelezettséget vállalt arra, hogy hosszú távon radikálisan csökkentse széndioxid-kibocsátását. A törvény kimondja, hogy az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es érték kétharmadára, 2050-re pedig ötödére kell visszaszorítani. Ugyancsak korlátozták a jogalkotók többek között a kormány külföldi CO2-kreditvásárlásait, minimális díjat írtak elő az egyszer használatos bevásárló zacskókra, valamint előterjesztették, hogy a törvény 2012 végével a nemzetközi repülési és hajózási emissziókra is kiterjedjen. Ugyanez a jogszabály hozta létre a mostani jelentést összeállító klímaváltozási bizottságot.

Hogy a teljes CO2-emisszió hogy áll Magyarországon, nem tudjuk, de a MOL jelentéséből azt igen, hogy a tavalyi évhez képest időarányosan úgy tíz százalékkal kevesebb üzemanyagot tankoltak az emberek. Szegényebbek vagyunk, de kevesebbet koszolunk - örüljünk ennek, vagy inkább sírjuk vissza a szennyező prosperitást?

Mint minden az alkalmazott környezetvédelemben, a PET-palackok otthoni kezelésének kérdésköre is a teljes szétesésig lenne boncolgatható, ha gyökerénél próbálnánk kezelni a problémát. (Ott az üres flakon a kezünkben, de hogy is került oda? Miért nem visszaváltható flakont vettünk? De annak a mosása nem környezetrombolóbb-e, mint egy új legyártása? Miért nem iszunk csapvizet ásványvíz helyett? Miért nem járunk vödörrel a kék kútra?)

Tehát nem boncolgatunk: ott az a nyomorult palack és kész. Azt már láttuk a Spektrumon, hogy a kukába dobva vagy úszó szemétsziget lenne belőle a tengeren   , vagy egy bűzölgő depót növelne a városhatárban - tehát külön gyűjtjük. És bízunk benne, hogy valahol, valaki majd feldolgozza, tényleg. De mivel nem szeretnénk hetente egy hatalmas, viszont csak pár dekát nyomó pakkot elvonszolni a szelektív kukáig, ahhoz pedig túl modernek, urbánusak és sznobok vagyunk, hogy rátaposva recsegtessük laposra, valami modernebb, látványosabb megoldás után nézünk. Tovább-->

Az olcsóbb felnőttjáték: falra szerelhető, karos palackprés - egy gyakorló felhasználó tapasztalatai:

Alumíniumból van, így rettenet könnyű. Igényel némi ügyességet, infrastruktúrát és elszántságot, ugyanis több helyen kell a falra rögzíteni masszív csavarokkal, hogy faszául működjön és ne szakadjon ki a téglával együtt, amikor éppen két kézzel húzod le a kart.

Zsugorítás közben hangos, mint egy rozsdaette Koppány kipufogó, érzékenyebb lakótársakat érdemes előre figyelmeztetni préselés előtt. főleg, ha alszanak. Viszont kizárólag a júzer energiájára van szükség a működtetéshez, tehát energiatakarékos és kicsit még fogyaszt is.

Szarul, csúnyán és nem igazán helytakarékosan zsugorít. Másfél liter felett nem fér bele semmi, vagy csak úgy ha előtte kicsit összenyomod a palackot középen. Ráadásul tökölni kell a kupakkal zsugorítás előtt és után.

 

Ára: változó, nettó 8368 Ft itt, bruttó 13 ezer itt,

A fából vaskarika: környezetvédelem elektromos hőgenerátorral - szintén első kézbéli tapasztalat:

Magyar szabadalom, és gyártás. Elegáns, amennyire egy ilyen cucc az lehet. Egyetlen csavarral kell rögzíteni, működés közben csendes, viszont van egy nagy hibája a kézi présekkel szemben. Fűtőszálakkal működik, így egy kilowattos teljesítményt vesz fel elektromos áramból zsugorítás közben. Ez így hosszú távon csak akkor védené a környezetet, ha Paks és a hőerőművek helyett szélből, vízenergiából jönne az áram a zsugorítóhoz, addig egy kicsit fából vaskarika így védeni a bálnákat az őserdőkben.

 

Rettentő kicsire zsugorít, szépen, olyan németesen precízen, ha lehet ilyet mondani. Hosszabb használat után a vezetősín közepén - a hosszú fehér biszbasz, amin a fej fut - az olvasztófej képes megállni, mivel az a rész kikopik, ezért (immár kevésbé elegánsan) nyomni kell a tetejét, ahogy a filmen is látható. További hátránya, hogy csak a szűk (hagyományos) fejű palackokat lehet vele zsugorítani, ezekből viszont egészen 2,5 literig minden változatot.

Ez a villanyos zsugorító tizenkettedére csökkenti a PET-flakon térfogatát, a kupakra sincs szükség a művelethez. 13 800 forintért már házhoz is szállítják, ha valaki megrendeli, itt.

---

Nektek melyik tetszik jobban? Az elektromos, menő, de pazarló, vagy a mechanikus, zajos, de extra energiát nem igénylő? Esetleg tudtok még variációkat a témára?

{jcomments on}Van nekünk itthon két csillárunk, mindkettő igen szép. Ezért is vettük meg őket, még öntudatra ébredésünk előtt, a pazarló, nem hatékony, a világ jövendő végére csak legyintő 2009-ben. Még kis falikarok is tartoznak hozzájuk, abból is van vagy hat. Ez összesen 18x40 watt. És nem tud kevesebb lenni!

 

Ez a temérdek világítótest mind kis halogénizzóval működik, ilyennel:

Ezért nem kellett volna megvennünk őket. Ez a kis vacak ugyanis nem létezik energiatakarékos változatban. Gyakorlatilag. Van ugyan egy fantasztikusan hatékony változat az Osramnál, ami 33 Watt teljesítménnyel állít elő a negyvenwattos változatnak megfelelő fényerőt. Csak közben ezer forintba kerül, míg a legolcsóbb sima negyvenwattos 390-be.

Tehát a 12 izzón spórolhatnék 84 Watt teljesítményt, mindez nem is kerülne többe 7200 forintnál. A büdös életben meg nem térül.

A kis halogén (bizonyos források szerint "stiftfejű lámpa") kiváltására az icipici burákban semmi esélyt nem látok. Vagy valaki tud megoldást, hogy a nappali és a háló fő világítóteste 240 Watt helyett megoldható legyen mondjuk 40-ből, mint a konyháé, ahol két 21 wattos kompakt fénycső a sárgás halogénnél valójában még élvezhetőbb és látványosabb fényerőt is produkál?

Addig is, amíg erre a kérdésre nem jön áttörő erejű válasz, arra kérek minden zöldvérű alkalmi vagy hivatásos lakberendezőt: felejtse el ezt a kicsi, csinos, de észbontóan pazarló fényforrást. A saját pénztárcájának is jót tesz, meg az őserdőben is vidámabban élnek majd tovább a bálnák.

 

Mi ez a Zöldblog? Ki írja? Kinek? Miért?

Üdv mindenkinek, aki ránk talál. Ez itt a Zöldblog, pár alapvetően optimista, ugyanakkor a világ sorsának alakulását figyelve időnként elég rémült ember próbálkozása arra, hogy gyújtson egy gyertyát (vagy inkább forrasszon egy LED-et egy napelemmel töltött akkura) a konzumidiotizmus sötétségében. Pontosabban: szeretnénk megmutatni minél több, már most létező, működő megoldást, amelyek segítségével itt és most, ma, Magyarországon lehetősége nyílik az embereknek, lehetőséged nyílik Neked arra, hogy kicsit kevesebbet szemetet hagyj magad után, kevesebbet pazarolj, több energiát használj megújuló forrásokból, több olajat hagyj utódaidra.Meg ilyenek.

 

Nem szeretnénk érthetetlen tudományos fejtegetésekkel, netán perpetuum mobilékből kinyert vákuumenergiával már születésében meghalasztani ezt a blogot, de túlzott jópofizással sem szeretnénk komolytalanná tenni célunkat. Gyakorlati megoldásokat, gyakorlati megvalósulással kecsegtető izgalmas híreket, gyakorlati teszteket szeretnénk mutatni elvi bölcsek köve-keresés helyett. Ha mégsem ezt tennénk, ha mégis elhúznánk valamelyik nem kívánt irányba, szólj ránk! Akár mailben, akár fórumainkon, akár cikkeink kommenjei között.

Cseréld energiatakarékosra lámpáidat, biciklizz, ha csak egy kilométerre mész, gyűjtsd külön a papírt, a műanyagot, ne dobd ki a rágót a kocsiablakon és olvasd a Zöldblogot! Köszönjük, hogy velünk tartasz. Üdv:

RT, főzöldblogger

Mi lehet